A közelmúltban Nagyváradon tartották meg az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége /AESZ/ szervezésében a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Verseny országos döntőjét a magyar iskolások számára. Az ünnep megnyitóján Péntek János, a magyar szak tanszékvezetője beszédében a magyar nyelv megítéléséről beszélt. Péntek professzor az 1996. évi Hungarológiai Kongresszuson, melyet Rómában tartottak A hitélet anyanyelvűsége címmel tartott előadást. Kitért arra, hogy a katolikus egyház a vatikáni zsinaton az anyanyelv használatát bevezette, ez segített a kisközösségeknek. A moldvai csángók viszont többszöri kérésük ellenére nem gyakorolhatják a hitéletet anyanyelvükön, az eredménye a gyors asszimiláció. Külföldi egyetemeken van érdeklődés a magyar nyelv iránt, idehaza ez nem tapasztalható. Az Erdélyi Néprajzi Múzeumnak /Kolozsvár/ még ma sincs magyar kutatója,a bukaresti Nyelvtudományi Intézet nem foglalkozik a magyar nyelv kutatásával, elmélyed viszont a hindi nyelv búvárlásában. Az utóbbi hónapokban a helyzet változott, bíztató jelek vannak. - A Bolyai Egyetem vitájáról "nem kívánok most szólni. Elmondom a magam véleményét." A kétlépcsős önállósodás híve. Szerinte nem szétválással, hanem önállósítással kell létrehozni a -Bolyai Tudományegyetemet, az 1945-ben létezett hagyományos karokkal, a bölcsész-, természettudományi, jogi és közgazdasági kar újraszervezésével. Nem mondatunk le a Bolyai önállósodásáról, hangsúlyozta. /Komoróczy György: Közéleti teret a magyar nyelvnek. Nagyváradi beszélgetés dr. Péntek János egyetemi tanárral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./
2005. november 11.
Kevés a magyar szakember a kolozsvári levéltárban, múzeumokban, könyvtárakban. Az nem lehet, hogy akkora magyar hagyatékot, mint amekkorát a kolozsvári székhelyű könyv- és levéltárak őriznek, magyar szakemberek jelenléte nélkül használjanak, illetve hagyjanak feldolgozatlanul, mondta Csetri Elek történész, akadémikus. Az Állami Levéltárban a magyar szövegeket is román kutatók vizsgálják, más intézményekben is kevés a magyar alkalmazott. Csetri szerint az RMDSZ-nek segítenie kell a tudományos szférát abban, hogy a magyarság ezekben az intézményekben is számarányának megfelelően legyen jelen, főleg a fiatal szakértők révén. A magyar fiatalok szívesen dolgoznának ezekben az intézményekben, ha engednék őket. A 2002. évi népszámlálás adatai szerint Erdély 7,7 millió lakójának közel 19 százaléka magyar. Ezt a számarányt azonban a magyarság egyik megvizsgált intézményben sem éri el. Az Országos Levéltár kolozsvári részlege a második legnagyobb az országban. Itt őrzik az Erdélyi Múzeum-Egyesülettől egykor elvett teljes levéltári gyűjteményt. Az intézmény 25 alkalmazottja közül azonban egy sem magyar nemzetiségű. A tizenegy felsőfokú végzettséggel rendelkező levéltáros közül heten tudják kezelni a magyar nyelven írt dokumentumokat, négyen pedig beszélik is a magyar nyelvet. Közülük három kutatónak van szakképesítése magyar írástudományból, illetve családi archívumokból. A történelmi állomány feldolgozása egyre késik. Az Erdélyi Történelmi Múzeum 78 alkalmazottja közül nyolcan magyarok. Ioan Piso igazgató szerint a szaktudásra kell helyezni a hangsúlyt az új munkatársak alkalmazásánál. A középkori történelem részlegén – ahol nagyon sok magyar nyelvű dokumentummal kell foglalkozni – két magyar fiatallal dolgoznak, és a részlegvezető is beszél magyarul. Az Erdélyi Néprajzi Múzeum 58 fős személyzetéből hatan magyar nemzetiségűek. Simona Munteanu igazgató szerint pozitív elmozdulást jelent, hogy sokévi szünet után az intézménynek megint vannak magyar muzeológusai. Dr. Kós Károly 1979. évi nyugdíjba vonulását követően ugyanis már csak Szabó Tamás kolozsvári fényképész maradt hírmondónak, 1990-ben azonban őt is nyugdíjazták. Ma a múzeum 40 612 tárgyat, 10 ezer könyvet és folyóiratot őriz. A tárgyak között több mint 10 ezer magyar vonatkozású. A múzeum 1957-ben indult évkönyvsorozata utóbbi éveinek termésében Gazda Klára kolozsvári néprajzkutatót leszámítva nincs magyar közlő. Ioan Tosa történész-muzeológus szerint mindig volt együttműködés a múzeum és a magyar szakemberek között. A Kolozs megyei Octavian Goga Könyvtár több mint 720 ezer dokumentumot összesítő állományának több mint 10 százaléka magyar, a 88 alkalmazott között a feldolgozó osztály személyzetében két könyvtáros, a kolozsmonostori fiókkönyvtár vezetője és egy informatikus magyar. Az évi könyvállomány-gyarapodásnak 80–85 százalékát teszik ki a román, valamivel több, mint 5 százalékát a magyar, és 10–15 százalékát a más nyelvű könyvek. Doina Popa igazgató szerint a kolozsvári magyar könyvkiadókat leszámítva máshonnan alig jön magyar olvasnivaló. A kolozsvári Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár (BCU) 225 alkalmazottjából 42 magyar. A 2004 végén 3 723 492 darab dokumentumot számláló gyűjtemény 20–30 százalékát teszik ki a magyar nyelvű könyvek. Poráczky Rozália főigazgató-helyettes szerint a pozitív elmozdulás annak köszönhető, hogy a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) történelem tanszékén 1995-ben főiskolai, majd 1998-tól egyetemi szinten beindult a magyar nyelvű könyvtárosképzés. Az intézményben az 1980-as években vezető beosztásban nem volt magyar személy, és a rendszerváltás után is három év múlva nevezték ki az első magyar csoportvezetőt. 1997-ben az állományfejlesztési osztály élére került magyar szakember, majd Poráczky Rozália személyében 1998-ban hosszú évtizedek után lett ismét magyar főigazgató-helyettese a BCU-nak. A 171 könyvtáros közül 37 magyar (mellettük van még egy-egy informatikus és közgazdász, valamint három munkás), akik a főigazgató-helyettes szerint nagyjából lefedik a magyar nyelvű állománnyal kapcsolatos teendőket. Azonban a kölcsönzőben és a katalógusteremben nincs magyar szakember, ezért tervezik, hogy mindkét helyen napi 3-4 órát egy-egy magyar könyvtáros teljesítsen szolgálatot. A Sepsiszentgyörgyön, Gyergyószentmiklóson, Besztercén, Szatmárnémetiben, Zilahon, Nagyváradon, Máramarosszigeten és Naszódon is fiókkönyvtárat működtető BCU kolozsvári tékáját 18 613 román, 2926 magyar, 54 németajkú és 271 más nemzetiségű diák, továbbá 1742 román, 395 magyar, 16 németajkú és 415 egyéb nemzetiségű egyetemi oktató látogatja. /Benkő Levente, Lázár Lehel: Magyar hagyaték – román kutatók. = Krónika (Kolozsvár), nov. 11./
2006. június 6.
Kolozsváron az Erdélyi Néprajzi Múzeumban néhány nappal ezelőtt nyílt meg a Dr. Kós Károly öröksége című időszaki kiállítás. A tárlat a tíz éve elhunyt dr. Kós Károly emléke előtt tiszteleg. A néprajzkutató, muzeológus, tanár, szerkesztő dr. Kós Károly /Sztána, 1919. aug. 31. – Kolozsvár, 1996. febr. 29./ az egyetemen a néprajz mellé mellékszakként az ősrégészetet és az antropogeográfiát választotta. 1945–1950 között az egyetem Ősrégészeti, majd Néprajzi Intézetének tanársegéde, rövid ideig a teológia, illetve a Bolyai Tudományegyetem történelem katedrájának felkért előadója. Ezzel egyidőben az Erdélyi Múzeum-Egyesület kinevezett őre is. 1950-ben, a néprajzi katedra megszűnése után kinevezték a Romulus Vuia által létrehozott, mintegy tízezres nagyságú gyűjtemény gondozására. Ez időtől, a magyar és a román anyag egyesítésével létrehozott Erdélyi Néprajzi Múzeum tudományos intézetté alakításán fáradozott. 1984-ig, nyugdíjazásáig az Erdélyi Néprajzi Múzeum munkatársa volt. 1951–1956 között a magyar népművészet tanulmányozására kutatócsoportot szervezett, ennek termései a Szentimrei Judittal és Nagy Jenővel közösen írt kászoni, szilágysági, Kis-Küküllő vidéki és moldvai magyar népművészeti kötetek. Emellett nyolc önálló kötetet és mintegy háromszáz szakcikket írt. /Molnár Noémi, Luka Zsuzsa: Dr. Kós Károly öröksége. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./
2008. január 21.
Kolozsvári néprajzi intézetek mutatták be kutatási projektjeiket és legújabb kiadványaikat január 17-én, a Kriza János Néprajzi Társaság szervezésében. A néprajzi esten a Román Akadémia Folklór Intézete, Erdély Néprajzi Múzeuma, valamint a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar és Román Néprajzi Tanszéke, nem utolsósorban pedig a házigazda, a Kriza János Néprajzi Társaság képviseltette magát. Ion Cucea, a Román Akadémia Folklór Intézetének igazgatója mutatta be az általa vezetett intézmény történetét és tudományos projektjeit. Cucea kiemelte a román–magyar közös tudományos kutatások fontosságát az intézmény működésének szempontjából. A ‘90-es évektől kezdődően folyamatos állásbeszüntetésekkel és anyagi problémákkal küszködő Folklór Intézet éves néprajzi kiadványa is megszűnt. Simona Munteanu, az Erdélyi Néprajzi Múzeum igazgatónője, a 85 éves intézmény történetének ismertetése után kitért az aktuális tudományos tervekre is, amelyek közt Phare projektek és konferenciák szerepelnek. Simona Munteanu az intézmény kiadványai közül kiemelte a 11. lapszámnál tartó Néprajzi Közlönyt. „Felfüggesztett állapotként” jellemezte Eleonora Sava, adjunktus az általa képviselt Román Etnológiai Tanszéki Csoport aktuális munkáját. A román néprajzi kutatások és az oktatás terén nyitás szükséges olyan tudományterületek irányába, mint a kulturális antropológia, szociológia, irodalomtudomány stb. A román tanszéktől eltérően, úgy tűnik, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke, a rendszerváltás utáni küzdelmes időszakot követően, nemcsak az oktatás terén, hanem a kutatási kezdeményezésekben is „fejlődést” mutat. Keszeg Vilmos, tanszékvezető értékelésében felvázolta a jelenlegi kutatási területeket, aktuális és tervezett egyetemi kurzusokat, valamint ismertette a Néprajzi Látóhatár c. konferenciakötetet. Pozsony Ferenc mutatta be a jelenlévőknek a Kriza János Néprajzi Társaságot, amely egyetemi háttérintézmény, tízezer kötetes könyvtárával, archívumával (folyamatosan digitalizálják), videotékával segíti a néprajz szakirányú hallgatókat, kutatókat. A szervezet kiadványai közül három sorozatra hívta fel a figyelmet a társaság elnöke: „Lenyomatok” (fiatal kutatók munkái), „Kriza Könyvtár” és egyetemi tankönyvek. A jelenlegi kutatások közül Pozsony kiemelte a csángókutatást és a magyar diaszpóra-kutatást. /Musca Szabolcs: Néprajzi intézetek múltja és jelene. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 21./
2008. január 25.
Kulturális interferenciák az erdélyi népi bútorokban elnevezéssel nyílt kiállítás január 24-én Kolozsváron az Erdélyi Néprajzi Múzeumban, amelynek keretében a múzeum saját anyagából láthatók a parasztbútorok fejlődését illusztráló darabok. A kiállított tárgyak magyar, román és szász eredetűek, lefedezve egész Erdély területét. A kiállított darabok, a „fejlődő bútorok” az erdélyi parasztság fokozatos gazdasági és társadalmi emancipálódását látványosan dokumentálják. /Népi bútorok kiállítása a néprajzi múzeumban. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./
2008. október 21.
Kolozsváron a Néprajzi Múzeum terme zsúfolásig megtelt, hogy meghallgassák Kostyák Imre által vezetett tizenkét gordonkásból álló együttes kisegyüttest. /N. -H. D. : Fesztivál – Szerenád F-kulcsban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./
2009. március 11.
A zilahi kerámia: hagyomány és stílus egy céhes központban címmel nyílt kiállítás március 10-én Kolozsváron az Erdélyi Néprajzi Múzeumban. Zilah és vidéke az erdélyi nagy fazekas központok egyike. /(J. J.): Zilahi kerámiák a néprajzi múzeumban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./
2009. július 4.
Újabb kézműves vásár zajlik Kolozsváron a Mátyás téren. A vásár július elejétől augusztus végéig tart majd, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Molnár Attila, az Erdélyi Kézmíves Céh titkára elmondta, Európa-szerte elterjedtek a több hetet, hónapot felölelő kézműves vásárok a nyári turista szezon ideje alatt, ezt a hagyományt szeretnék Kolozsváron is megteremteni. A különféle kézműves mesterségek képviselői folyamatosan váltanák egymást. A vásárt ezúttal is az Erdélyi Kézmíves Céh rendezi, a rendezvény két partnere pedig az Erdélyi Néprajzi Múzeum és a Kolozs megyei Népművészeti Egyesület. /Kőrössy Andrea: Hagyományteremtő kézműves vásár. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./
2009. október 28.
Kolozsváron az Erdélyi Néprajzi Múzeumban látható a Torockót bemutató kiállítás. Az ilyen időszakos kiállítások célja az etnikumok közti interferenciák tanulmányozása. Fodor Attila muzeológus – akinek ez az első kiállítása – Torockó földrajzi elhelyezését vázolta, majd ismertette a kiállított anyagot. Furu Árpád, a Transylvania Trust Alapítvány képviselője kiemelte a település építészeti sajátosságait, Hantz Lám Irén három Torockót bemutató kiadványáról értekezett. /(N. -H. D.): Időszakos kiállítás nyílt Torockóról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./
